— Wolf-Rayet —
A Wolf-Rayet csillag (rövidebben WR csillag) nagy (jellemzően
7-20 naptömegű) tömegű változócsillag, az első ilyen csillagokat Charles Wolf és Georges Rayet fedezte fel a 19. században, 1867-ben. Felszíni hőmérsékletük jellemzően 50 000 kelvin fölötti, ami elérheti a 100 000 kelvint is. Az ilyen csillagok anyagvesztése nagyon gyors, csillagszelük elérheti a 2000 km/s
sebességet, legfeljebb néhány millió éves élettartamuk alatt a Nap tömegének többszörösét veszítik el.
Az O színképtípusú kék szuperóriásokhoz hasonlítanak (a feltételezések szerint belőlük, illetve a fényes kék változócsillagokból alakulnak ki), de színképükben a hidrogén és az ionizált hélium széles emissziós vonalai dominánsak, melyek a csillagtól távolodó nagy sebességű gázáramban (csillagszélben) keletkeznek. Színképükben megtalálhatók a szén, nitrogén és az oxigén abszorpciós vonalai is. A napjainkban elfogadott elméletek szerint ezek a csillagok kettős rendszerek tagjai, ahol a kísérő a Wolf-Rayet komponens külső rétegeit "elszippantotta". Így az észlelt színkép inkább a már jóval fejlettebb (azaz a hidrogént és egyéb könnyű elemeket már
elhasznált) belső részeket jellemzi (C, N, O vonalak), mint a normál csillagfelszínt.
A Wolf-Rayet csillagok élettartama - nagy tömegük miatt - igen rövid, Wolf-Rayet csillagként csak néhány százezer (ezt megelőzően, szuperóriásként is csak pár millió) évig ragyognak, ezután szupernóvaként
lángolnak fel, egyes elméletek szerint azonban közvetlenül is fekete lyukká tudnak alakulni. A színképükben található hasonlóságok alapján gyakran hozzák összefüggésbe az Ib és Ic típusú szupernóvákkal, valamint a hosszú gammavillanásokkal, de mivel ilyen csillagot még nem láttak szupernóvaként
fellángolni, így közvetlen bizonyíték a kapcsolatra nincsen.
A Wolf-Rayet csillagok a galaxisok spirálkarjainak belső részén, illetve a galaxismag környékén koncentrálódnak. A Tejútrendszerünkön belül mintegy 300 ilyen csillagot ismerünk, de nagy fényerejük miatt más galaxisokban is felfedezhetőek.
Forrás: wikipedia